Persze, persze, nyertünk. Megkaptuk a két pontot, a részleteket meg inkább ne firtassuk, igaz?
Talán nem is kéne.
Az első negyedet elvitte a Mega Leks. Néha már a 10 pontos határt súrolták. Szenvedtünk. Röpködtek a faultok. A játékvezetők sem voltak a helyzet magaslatán, de ezen is valahogy túl kellene már lépnünk, a szentségit... Birčević technikai faultot kapott, miután összeakaszkodott a Mega egyik játékosával. Az állás 2:11 volt, aztán 7:13, egyszer ki tudtunk egyenlíteni (17:17), de egyből válaszolt a Mega egy hárompontossal (17:20). Végül 20:26-tal zártuk az első játékrészt.
A második negyedben szerintem rekordot döntöttünk. 40 másodperc alatt háromszor fújtak ránk faultot. A Mega Leks itt kb. azt csinált, amit akart. (22:29) Aztán valahogy, nagyon nehezen, nagyon lassan, nagyon szorulásosan elkezdtük ledolgozni a hátrányt, de kb. egy gleccser sebességével. 4 perc telt el a negyedből, feljöttünk 29:31-re, majd - csodák csodája - Ratkovica átvette a vezetést (32:31). Nem tartott sokáig (32:33). Iszonyat mennyiségű lépéshibát csináltunk, de ennyit még tényleg egy meccsen se sikerült összehozni. Itt már fej-fej mellett haladt a két csapat, 36:37, 38:37, 40:37, 40:40, aztán Hatcher bedobta (42:40), a Mega viszont 3 mp-el a vége előtt kapott egy szabaddobást, kiegyenlítettek (42:42).
A harmadik negyedben a Mega Leks visszavette a vezetést (42:45) és tartották is jó darabig. Már jócskán a negyed közepe felé jártunk, 46:49 volt az állás, Veličković kicsit felrázta a társaságot.
Az állás itt még nagyjából egyenlő volt (48:51, 51:51), aztán itt a legvégén, úgy két perccel a vége előtt elkezdtünk játszani.
Épp ideje volt. Idáig az, amit csináltunk, csak nyomokban emlékeztetett kosárlabdára. Már ha egyáltalán.
62:54-re módosítottuk az állást (Hatcher még 11 mp-el a vége előtt is dobott egy kosarat), végül 62:57-tel mentünk fináléra, a Mega Leks egyetlenegy másodperccel a vége előtt kapott büntetőt, és be is dobták, mind a hármat.
A negyedik negyedben már egészen olyanok voltunk, mint egy kosárlabdacsapat. Vezettünk, nem túl nagy különbséggel ugyan, de olyan 4-5 pontnyi előny mindig volt. Annak ellenére, hogy néha sikerült baromira túlkomplikálni a dolgokat. De sebaj. A győzelem az győzelem, igaz?
Nem, nem vagyok elájulva. Pocsékul játszottunk három negyeden keresztül, szörnyűséges, lélektelen játékot produkálva, hibát hibára halmozva. Szuper, hogy az amúgy is kicsit gyengélkedő Mega Leks ellen győzni tudtunk. Remek, hogy az ABA Ligában el tudunk lötyögni még egy ilyen performansszal is, de nagyon remélem, senki nem gondolja azt, hogy ez így elég.
Összefoglaló:
KK Partizan: Robinson (5), Ratkovica (9), Vrabac, Marinković (9), Veličković (10), Birčević (15), Koprivica (2), Andrić (8), Hatcher (16), Pot, Karahodžić, Luković (12)
Mega Leks: Mushidi (11), Đoković, Jaramaz (16), Spasojević, Milisavljević, Glogovac (4), Kaba (11), Zagorac (15), Čančar (5), Simenunović (5), Tejić, Novak (12)
Tabella majd később lesz.
(képek: aba-liga.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése