2016. november 26., szombat

FK Partizan - Napredak 3:2 (szuperliga, 17. forduló)

Régen volt már meccs, ami ennyire kiborított volna és ennyire széttépte az idegeimet. Persze a Partizan az utóbbi időben folyamatosan próbára teszi a tűrőképességemet, de ennyire talán a magyar válogatott osztrákok elleni EB-meccse után voltam kinyiffanva utoljára.

De az egészen más volt. Az mágia volt, varázslat, ami után az ember egész éjjel nem alszik. Ez után a meccs után meg legfeljebb halk vibrafon jazz-t képes hallgatni az ember, miközben néha még tikkel egyet-egyet.

A 4. percben volt az első próbálkozás, Vukanović lőtt rá, Kljajić védett. Két perc múlva Leonardo próbálkozott egy 25 méteres szabadrúgással, fölé, nem is kicsit.
Ugrás a 18. percre. Leonardo tűzte rá 16-ról, a kapus éppen hogy fölé tudta tornászni a labdát, szöglet lett a vége.
Aztán egy perccel később N'Diaye és Markovski kényszerítőztek a 16-osunknál, az eredménye jó nagy kavarodás és majdnem-bunyó lett. A kavalkádból végül egy kruševaci játékos kipöccintette a labdát egyenesen Gobeljićnek. Gobeljić szabályosan kirobbant a tömegből, a kapura rontott és kérlelhetetlenül bevágta. 0:1
Ideges, pocsék mérkőzés volt. Nenad Đokić játékvezető valószínűleg élete legrosszabb formáját hozta. Kiosztott egy marék sárga lapot már az első fél órában, előnyszabályt ítélt nem egy és nem két olyan esetben, amit simán le kellett volna fújni és képtelen volt kézben tartani a meccset. A játékosok egymásnak mentek, kakaskodtak, rengeteg volt a szabálytalanság, a mérkőzés színvonala pedig egyszerűen csapnivaló volt.
A 29. percben Bozsinov tette próbára a már itt eléggé elkészült idegeket, az ötös sarkáról találta telibe a kapufát. Utána a 36. percben Leonardo cselezett a bal oldalon és küldte be középre - és MINDENKI csak nézte a száját tátva, ahogy átgurul a Napredak 16-osán. Mindenki. Kivétel nélkül. Itt kellett volna megállítani a meccset és az egész bandát sorba állítani, lehajoltatni és mindegyiket jó alaposan valagba rúgni. Megérdemelték volna mind.
Rá egy percre Đurđević indult meg a Napredak 16-osán. N'Diaye ott loholt mögötte, ki is szorította az alapvonalon, aztán Đurđević nagyot esett. A lassítás mutatta, hogy N'Diaye egy kicsit meglökte - épp elég volt ez ahhoz, hogy a csatár orra bukjon. De Đokić játékvezető úgy döntött, hogy Đurđević csak műesést produkált, hátha ki tud csikarni egy 11-est. Fel is mutatta Đurđevićnek a sárga lapot színészkedésért - viszont Đurđević nem sokkal előtte már begyűjtött egy sárgát, úgyhogy a játékvezető egy piros lappal leküldte a pályáról.


Mondani sem kell, a bili kiborult, a Partizan egy emberként támadt neki a játékvezetőnek. Đurđevićet konkrétan egy Napredak-játékos fogta le, hogy ne csináljon valami hülyeséget.


42. perc. Balažic csinált akkora hibát, hogy kihullott a fogam a látványtól, konkrétan egy kurva nagy luftot rúgott. A Napredak pedig gyorsan és alaposan büntetett. Vukanović lecsapott a labdára, meglépett vele, felloholt, átemelte a labdát a kifutó Kljajićon és beküldte a kapuba. 0:2
A 43. percben megint Bozsinov baltázott el egy ajtó-ablak helyzetet, de úgy, hogy Leonardo, akitől a passzt kapta, odaszaladt Bozsinovhoz és élénk, dühös taglejtésekkel szitkozódott. És őszintén szólva, mélységesen meg tudtam érteni a brazilt. Amit az utóbbi meccseken Bozsinov véghezvisz, az egyszerűen förtelmes. Bármelyik magára valamit is adó edző már rég kivágta volna úgy a kezdőcsapatból, mint macskát piszkítani. És nagyon remélem, hogy ezek után Marko Nikolić nemhogy a kezdőcsapatba nem teszi be ezt a tehetségtelen lajhárt, hanem még a kispadra se ülteti le. (Mellesleg kaphatna már a kis Vlahović is több lehetőséget. Százszor, ezerszer ügyesebb, mint ez a buta tök bolgár.)
Már javában a hosszabbításban jártunk, amikor Leonardo bepasszírozta a szépítő gólunkat. Annyi volt, hogy Saša Ilićtől kapta a labdát a félpályánál, meg is indult, közben birkózott egy védővel, a védő el is esett (piszok nagy mákja volt a brazilnak, hogy a játékvezető itt is továbbot intett és nem fújta le), felloholt a 16-osig, ott egy villámgyors passz Saša Ilićnek, a Kapitány visszaküldte neki, Leonardonak meg csak rá kellett lőnie. 1:2


Még utána egy Napredak-támadásra volt idő, Šarac lőtt rá, alig ment mellé.

Ott volt Lazar Ćirković (sárga kapucnis felsőben)

Amikor a csapatok kijöttek a második félidőre, volt némi szórványos fütty és nem feltétlenül a vendégeknek... Nagy lendülettel vágott neki a Partizan a folytatásnak, de a helyzet az volt, hogy a Napredak egyrészt sokkal fegyelmezettebben játszott (már az első félidőben is), ráadásul nagyon jól érezték a Partizan gyengeségeit. Emellett gyors és nagyon jó kontratámadásaik voltak. Nem véletlenül negyedikek a tabellán.
Aztán az 54. percben - legnagyobb meglepetésre - a játékvezető 11-est ítélt a Partizannak, miután Bozsinov akkorát esett a 16-oson belül, mint egy télikabát. Mi több, Leković is megkapta a második sárgáját, neki is le kellett mennie a pályáról.
Leonardo állt a labda mögé, előírásszerűen belőtte. 2:2


Továbbra sem vagyok különösebben elájulva Leonardotól, mert meggyőződésem, hogy voltak nála sokkal jobb játékosai a Partizannak, és még a kevésbé ügyesek vagy tehetségesek is jobbak voltak ennél a brazilnál. A baj viszont az, hogy ugyan Leonardo erősen a "futottak még"-kategória, de ennek ellenére ő az egyetlen, aki az egész csapatból egyáltalán hajlandó kapura lőni. Meg lehet nézni a statisztikákat, botrányosan keveset próbálunk kapura lőni. Márpedig gól csak akkor lesz, ha kapura lő a játékos, mert a labda magától nem fog becsorogni a hálóba, a szentségit.

A Partizan egyenlítő gólja kihozta mindenkiből a síkideg állatot, annyira, hogy az egyik szabadrúgásnál Bozsinov konkrétan a csereként beállt Janković-tyal kezdett kötözködni. (Előtte még Balažic hagyott ki egy helyzetet, Leonardo beívelését fejelte kapura, de a kapus elkapta. Aztán a Napredak már indult is kontratámadásra, Urošević lőtte fölé.) A 75. percben volt egy próbálkozásunk, az egyre haloványabban teljesítő, egyre láthatatlanabb Vulićević passzolt be középre, ott Leonardo fejelt rá, mellé. Utána még Bozsinov is kihagyott egy helyzetet, biztos ami biztos, hogy meglegyen a penzum a második félidőre is.
Aztán már mindenki a végét várta, amikor Stevanović a semmiből egyszer csak rálőtt. Senki sem számított rá, valószínűleg ezért is sikerült gólt szereznie. 3:2, vannak még csodák, úgy látszik.


Összefoglaló:


Tények:

Helyszín: Partizan Stadion, Belgrád
Nézőszám: 3000
Vezette: Nenad Đokić (partjelzők: Vladimir Jovanović, Nemanja Petrović - tartalék játékvezető: Igor Stojilković)

FK Partizan: Kljajić, Vulićević, Balažic (Janković, 65.), Milenković, Miletić, Jevtović, S. Ilić, Leonardo (Vlahović, 90.), A. Stevanović, Đurđević, Bozsinov (Ostojić, 87.)
Vezetőedző: Marko Nikolić

Napredak: Petrović, N’Diaye, Leković, Simonović, Miladinović, Šljivić, Šarac (Jovović, 64.), Markovski, Gobeljić, Urošević, Vukanović (Frimpong, 84.)
Vezetőedző: Dragan Ivanović

Gólszerzők: Leonardo (45+2., 54. - 11-es), A. Stevanović (84.), ill. Gobeljić (19.), Vukanović (42.)
Sárga lap: S. Ilić (26.), Đurđević (34.), Miletić (49.), Milenković (53.), ill. Leković (17.), Markovski (32.), N’Diaye (74.), Miladinović (80.)
Kiállítva: Đurđević (37.), ill. Leković 54.) - mindkettő második sárga lap

Tabella majd holnap lesz.
Update: tabella.
1. CZ 44 pont
2. Partizan 38 pont
3. Vojvodina 38 pont
4. Napredak 31 pont
5. Mladost 31 pont
6. Radnički Niš 27 pont
7. Spartak Subotica 25 pont
8. Javor 23 pont
9. Metalac 20 pont
10. Rad 20 pont
11. FK Voždovac 18 pont
12. Čukarički 17 pont
13. Radnik 16 pont
14. Novi Pazar 12 pont
15. OFK Bačka 11 pont
16. Borac 8 pont

(képek: partizan.rs)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése