Ezen nincs mit részletezni. Remek edzőpartnerei voltunk az athéniaknak. A baj csak az, hogy ez egy Bajnokok Ligája-mérkőzés volt.
Nem baj, biztos szereztünk néhány kellemes percet az AEK-nek.
Középkezdés
Az egyetlen vicces momentum az volt, amikor még a meccs elején voltunk, amerikai kommentátorral néztem a meccset, és az amerikainak állandóan beletört a nyelve a szerb nevekbe. Ezen kívül vajmi kevés ok volt a jókedvre. Az AEK már az első negyedben vezetett. Egyszer átvettük a vezetést (8:9, Koprivica), utána még Hatcher próbálta tartani a tempót (10:11), de hamar elmúlt. Már az elején látszott a különbség. Az AEK sokkal határozottabban játszott, mi meg...
Áh, mindegy, hagyjuk. 22:14 lett a negyed vége, Ratkovica a legutolsó pillanatban kihagyott egy helyzetet.
A második negyedre egyből el is érte az AEK a 10 pontos különbséget (24:14). Egy szakaszon kettő egész percig nem volt egy kosár sem, csak rengeteg elbaltázott helyzet. Bizonyos játékosok (Vrabac, Luković) szó szerint eltűntek. Mások, pl. Robinson vagy Koprivica az idegeimet szaggatták.
Ez történelmi pillanat, mert eddig igyekeztem nem fikázni név szerint a kosárlabdacsapat játékosait. Csak van egy határ, amikor már elszakad a cérna. És közben nem tudok nem arra gondolni, hogy azelőtt, mielőtt szétzüllesztették volna a régi csapatot és kitették Duško Vujoševićet, a pályán folyamatosan öt üvöltő oroszlán rohangált Partizan-mezbe csomagolva és széttépték az ellenfelet, de úgy, hogy azok utána mind elgondolkodtak az élet értelmén. Most meg egy rakás színtelen-szagtalan, jellegtelen senki szaladgál fel-alá, akiknél még egy rakás laborpatkány is jobban teljesítene, eskü. Mert az ABA Ligában még úgy-ahogy elhülyéskedünk, de nemzetközi porondon ez semmire sem elég.
Az AEK masszívan vezetett, 10, de néha több ponttal is. Katasztrofális teljesítményt nyújtottunk, lélektelen, semmilyen játékkal. 42:33 lett a félidő, de azt is úgy, hogy 40:29-ről sikerült valahogy feljönni, aztán az AEK még fél perccel a vége előtt dobott egyet, biztos, ami biztos.
A harmadik negyednek ez volt az egyik említésre méltó momentuma:
De két és fél perccel a vége előtt így is 60:50 volt a hazaiaknak. De így az utolsó egy-két percben sikerült valahogy felpörögni, annyira, hogy 64:62-re megközelítettük az AEK-et. Nem, a vezetést nem sikerült átvenni, de már az nagy szó volt, hogy 4 másodperccel a vége előtt Hatcher bedobott egy hárompontost és így két pontra csökkent a hátrányunk.
Ja, az ember ilyenkor megtanul apró dolgoknak is örülni.
Aztán a negyedik negyedre lehetett látni, hogy az előző játékrész végi teljesítményünk csak pillanatnyi felvillanás volt. Az AEK újra 10 pontra növelte az előnyét (74:64) és onnantól kezdve végig tartottak egy 9 pontos előnyt. Nem tudtunk velük mit kezdeni. De magunkkal sem. Mi több, Aleksandar Džikić még technikai faultot is kapott, amiért 82:73-nál leordította a játékvezetőt.
De már ez sem szorzott vagy osztott. Az AEK azt csinált velünk, amit akart. A játékosok szórakoztak, mi meg fanyar beletörődéssel figyeltük.
Ennyi.
Összefoglaló:
AEK Athén: Ukić (7), Sakota (19), Vaszileiadisz (16), Milošević (10), Dixon (15), Larentzakisz (2), Falker, Ivanović (3), Mavroeidisz (10), Szkoulidasz, Williams (9), Tszalmpourisz
KK Partizan: Robinson (7), Ratkovica (10), Vrabac (2), Marinković (13), Tanasković, Birčević (12), Koprivica (5), Andrić (5), Hatcher (18), Pot, Karahodžić (3), Luković (6)
Az E csoport jelenlegi állása:
1. Besiktas 12 pont
2. AEK 10 pont
3. Ludwigsburg 10 pont
4. Partizan 9 pont
5. Dinamo Sassari 8 pont
6. Zielona Gora 8 pont
7. Proximus Spirou 8 pont
8. Szolnoki Olaj 7 pont
(képek: Facebook/KK Partizan)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése