Az elmúlt uszkve 24 órában minimum hatszázszor feltettem magamnak a “miért is nézem én ezt a fost?”-kérdést. Először a kosárlabdacsapat hozott le az életről (nem, nem tud meghatni a 117-104-es “NBA-eredmény”, mert ez nemzetközi porondon lófaszt nem fog érni), ma a futballcsapat nyiffantott ki. Megint, és megint megkérdezem magamtól: miért nézem ezt? Százmillió jobb meccs, színvonalasabb csapat vagy tehetséges játékos van szerte a világban, miért görcsölök egy lepukkant, szebb napokat látott szerb együttes miatt?
Nincs válasz.
És hétről-hétre görcsölök miattuk, szitkozódom és lejövök az életről. Újra és újra.
Lehetséges, hogy szeretem ezt a csapatot?
Az első félidőt sikerült nagyjából 20 perc alatt letudni. 3 (na jó, két és fél) helyzet, mindhárom gólt ért, ennyi. Nem volt több. A 6. percben Janković buktatásáért kaptunk 11-est, Jevtović belőtte. (1:0)
Twitteren röpködtek a gúnyos megjegyzések a többi szurkolótól, “Penaltizan”, meg ilyenek. Nem mondom, hogy nem volt igazuk.
A 14. percben Ožegović kapott indítást a félpályán, nekilódult, maga mögött hagyott mindenkit, tökegyedül felvágtatott, a kapus kiszaladt, Ožegović kicselezte és labdástul besétált a kapuba. (2:0) A 20. percben jött a szépítés, Mićić valami egészen lehetetlen szögből talált be. (2:1) Aztán így kb. ennyi volt. Innentől kezdve a két csapat úgy őgyelgetta pályán, mint 22 reumás csiga. A “fogalmatlan fasz” egészen új dimenziói nyilvánultak meg, már nem is fájt a látvány, ez annyira szar volt, hogy már ettől kezdett érdekes lenni. Antonovot konkrétan képen töröltem volna egy nyers tonhallal. A csávó szó szerint semmit nem csinált,és még azt is elbaszta.
Szóval, amikor a 40 éves veterán Saša Ilić tűnik fel a balbekk helyén - Antonov posztján - és levág egy baromi nagy sprintet, hogy egy kontratámadást megakadályozzon, Antonov meg csak érdeklődve figyel, szóval, ezen a ponton azért el kellene gondolkodni pár dologról.
A második félidő vége táján a Bačka feléledt, elkezdtek támadni, nem is rosszul. Eskü, már vártam az egyenlítő gólt. Végül nekünk sikerült beszenvedni még egyet, a lefújás előtti percekben, Tawamba lőtte. (3:1) Vállon lehet veregetni magunkat, fasza gyerekek vagyunk. Csak nehogy nemzetközi porondra kelljen lépnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése