Szerb Kupa, a legjobb 8 közé jutásért: FK Rtanj Boljevac - FK Partizan 0:3

Nem tagadom, és nem is szégyellem különösebben: az első gól után belealudtam a meccsbe és valamikor félidőben ébredtem fel. A 35. percben szereztük a gólt, Tawamba lőtte, de igazából se előtte, se utána nem törte össze magát a tisztelt társaság. Oké, a különben végtelenül szimpatikus és lelkes Rtanj ellen nyilván nem kellett magunkat megerőltetni. Egyébként a házigazdák egyáltalán nem csinálták össze magukat, ügyesen és látványosan játszottak, és igen, néha baromi nagy szerencsénk volt, hogy nem kaptunk gólt. Többször is az volt a benyomásom, mint a tegnapi Magyarország - Feröer-szigetek VB-selejtező alatt (igen, bazmeg, megnéztem, mert egy mazochista állat vagyok), amikor az egyszerűen, de bátran és fegyelmezetten játszó feröeriek simán szerelték a sokszor csak maflán bámuló magyarokat és többször is veszélyeztették a kaput. Itt is hasonló volt, egyik oldalon egy lelkes és fegyelmezett Rtanj, a másikon egy nem annyira lelkes, de a meccset a kötelező szinten “leszállító” Partizan. Ennyi, többet nem is érdemes erről tudni. Csak a rend kedvéért: a második gólt Jevtović lőtte 11-esből a 70. percben, a harmadikat Ožegović a 86.-ban. A Rtanj csapatának pedig jár a kalaplengetés, a pacsi és a respect.

Csoportos ölelés meccs után (kép: partizan.rs)