2017. október 19., csütörtök

Európa Kupa: KK Partizan - Lietuvos Rytas 80:91

A kosárlabdacsapat ha szóba kerül, egyre inkább olyan vagyok, mint egy hároméves.
Percenként legalább tízszer teszem fel a kérdést, hogy miért.
A múlt héten az Alba Berlin verte szét a pofánkat, most a Lietuvos Rytas, ráadásul még házhoz is szállították. (A kettő között sikerült megverni a Zadart az ABA Ligában, de abban sem volt semmi köszönet.) Ezt a mai meccset igazából meg se akartam nézni. Franc se akarja feleslegesen szétkúratni az idegeit, ráadásul holnap a focicsapat a Skenderbeu ellen játszik idegenben, oda meg kellenek a kötélidegek. Emellett ma BL-forduló is volt, ki a hóhér néz egy dögunalmas, lélektelen csapatot, akiknél ha a motiválatlanság fájna, egész Belgrád az ő üvöltésüktől zengene?
Néztem hát.
Na nem az egészet, frászt. Muszáj volt párhuzamosan focit nézni, különben ott haltam volna meg a dögunalomtól. Az hagyján, hogy szinte csak büntetőből voltunk képesek betalálni, és hogy emiatt szarrá töredezett a játék. De az, hogy totál unalmas, ötlettelen, se íze, se bűze játékot sikerült produkálni, hogy tökmindegy volt, melyik szakaszon kapcsolódok be a meccsbe, mert minden pillanatban ugyanazt a jellegtelen foshulladék játékot játszottuk, fakó, szürke féltehetségekkel, az már a mazochizmus határát súrolja.
Vagy visszahívjátok Duško Vujoševićet, vagy oszlassátok fel az egész csapatot a picsába.
Amúgy az volt, hogy három negyeden keresztül így fej-fej mellett haladt a két csapat, mindkét oldalon rettenetesen sok, hibával, aztán a litvánok a negyedik negyedre elunták a faszkodást és szétverték a pofánkat. De így 60:57-ről 64:64 lett, aztán 68:70, két perccel a vége előtt 74:81, 76:86… A vége 80:91 lett. Röhej? Az hát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése