Metaloplastika - RK Partizan 30:24 (Szerb Kupa, elődöntő)

Élek a gyanúperrel, hogy a múltkor azért hagyta magát úgy eltángálni a Metaloplastika, mert tudták, hogy itt, a Szerb Kupa elődöntőjében úgyis szét fogják verni a pofánkat.
Rémes volt. Állítom, hogy ezek a csávók reggelire cementet ettek mind. Olyan volt a védelmük, mint a beton, a kapusuk meg a szemünket is kivédte.

Próbáltam screenshotokat csinálni, de játékosok helyett leginkább csak a villogó reklámtáblákat lehetett látni a šabaci sportcsarnokban. Viszont olykor érdekes árnyjátékot produkált, bár cseppet sem volt élvezetes.

Érkezik a csapat, a játékosokat egyenként szólították a pályára

Himnusz

Aztán elkezdődött a meccs és ennyit lehetett látni egész végig a játékosokból. Nem többet. (A fényreklám viszont baromi menő volt, azt el kell ismernem.)

Eleinte fej-fej mellett haladtunk, kb. a 7. percig (4:4), aztán a Metaloplastika úgy gondolta, hogy elég a vakarózásból és megléptek 8:5-re. A kapusuk kivédte az összes próbálkozásunkat, a játékosaik simán belementek a kemény összecsapásokba, látszott, hogy nemcsak rutinosabbak a mi fiatal csapatunknál, de valószínűleg már egy jó ideje a kupaszereplésre készülnek és mindent erre tettek fel.

Na ja, nyilván nem akarnak leégni a hazai közönség előtt.

A védelmük pedig egyszerűen áthatolhatatlan volt. Hiába próbálkozott többször is Ivan Popović, alias Rettegett Iván, a Partizan Ökle, még neki se mindig sikerült. A 15. percben már 10:5-re vezettek a hazaiak. Sőt. Nem sokkal a félidő vége előtt már 16:8 volt az állás. 17:9 lett a félidő vége, már itt rohadt keserves volt a dolog.
A második félidőben ott folytattuk, ahol az elsőben abbahagytuk. Durva mérkőzést játszott a két csapat - nem sportszerűtlent, de keményet, temérdek ember-ember elleni harccal. A Metaloplastika folyamatosan vezetett, a 43. percben már 22:15-re. Itt kezdtük el valahogy, fogcsikorgatva ledolgozni a hátrányunkat, gólról-gólra. Az 50. percre feljöttünk 24:20-ra és már kezdett megcsillanni a remény, hogy talán, talán mégiscsak sikerülhet, de a Metaloplastika még időben észbekapott és ledaráltak minket. Próbálkoztunk mi is becsülettel, de csak a kimaradt helyzetek és a Metaloplastika mindent kivédő kapusa maradt nekünk. Ez van, srácok.
A mérkőzés hőse Lazar Kukić lett 7 góllal. Őt követi Nemanja Živković és Stevan Sretenović (5-5), Igor Mršulja (4), Mihajlo Radojković (2), valamint Živan Pešić (1).

Viszont egy óriási gratulációt és tisztelgést feltétlenül megérdemel az egész csapat. Nemcsak ezért a mérkőzésért, hanem az egész szezonban nyújtott teljesítményükért. Hogy Nenad Maksić vezetőedző úgy gatyába rázta ezt a fiatal gárdát (ne feledjük, a csapatkapitány Igor Mršulja még nincs 22 éves sem!), hogy dörzsölt, vén rókákat győztek le, a rájátszásban megverték az örök ellenfelet és végül parádés játékkal a tabella 3. helyén végeztek. Mindezt úgy, hogy a csapat a tönk szélén van, az elnök a szezon közepén lemondott, mert nem látta biztosítottnak az anyagi feltételeket a folytatáshoz, a játékosok meg hónapokig nem kaptak fizetést. Úgyhogy most felállsz és némán tisztelegsz nekik.
Szép volt, fiúk!

 Sírásók a šabaci sportcsarnokban

(kép: Facebook/Restoran stadiona Partizan)