Más kérdés, hogy akkora szerencsénk volt, mint egy ház és sikerült kihasználnunk a Zvezda elbizakodottságát, azt, hogy úgy jöttek ki a pályára, hogy már a zsebükben érezték a bajnoki címet. Ha lehetek brutálisan őszinte: ezt a mérkőzést inkább a Zvezda vesztette el, mint mi nyertük meg.
De a sport nem "inkább"-okról meg szerencséről szól, hanem pontokról és/vagy gólokról. A végén pedig úgyis csak az eredmény számít.
Előre szólok: lehet, hogy sokan megharagudnak rám, de a végeredménytől függetlenül nem leszek kíméletes senkihez.
Förtelmesen kezdtünk. Ezen nincs mit szépíteni. Ilyen szar, hulladék meccskezdést még nem produkált a csapat egyszer sem, amióta nézem őket (3 éve). Az egész rohadt negyedben 5 AZAZ ÖT PONTOT SZEREZTÜNK. Nem többet, nem kevesebbet. Ötöt.
És azt is mind Jones dobta.
Kevin Jones
(kép: Facebook/KK Partizan)
Teleszartuk a gatyát. Öt rémült mezei egér rohangát a pályán, teljes fejetlenségben. Szégyen volt. Gyalázat. Nincs rá mentség.
13:5-re végződött a negyed. Oké, a Zvezda se vitte túlzásba. De mint mondtam, ők úgy jöttek ki az öltözőből, hogy ők ma márpedig ünnepelni fognak.
(Vagy mégsem.)
A második negyed Veličković és Miller kakaskodásával indult.
(kép: hotsport.rs)
A bírók ezt úgy oldották meg, hogy mindkettőjükre technikai faultot sóztak.
Most nem az a bíró volt a mérkőzés fő játékvezetője, aki az előző két meccsen. Poénkodhatnék, hogy biztos ezért is sikerült nyernünk, de az biztos, hogy most - legalábbis a meccs elején - kevesebb volt a fault és az ordító játékvezetői elfogultság. Később azért beindult a nagyüzem.
Amúgy értem én, hogy iszonyat feszültség volt a pályán, de kedves KLS-illetékesek, nem lehetne ilyenkor külföldi bírókat hívni?
Mindenesetre egy kicsit összekaptuk magunkat (15:10). Ehhez az is kellett, hogy a Zvezda egy rakás helyzetet kihagyjon. Veličković pedig brillírozott. Szórta a hárompontosokat, elsősorban neki köszönhető, hogy feljöttünk 24:22-re és tartani is tudtuk ezt a minimális különbséget. Egy ponton átvettük a vezetést is, Murić először kiegyenlített (26:26), majd ugyanő büntetőt kapott és egyet értékesített is belőle (26:27). Nem tartott sokáig az előnyünk (28:27). A két csapat erőlködött, eredménytelenül. Végül a bírók megszánták a Zvezdát és a negyed végén adtak nekik egy büntetőt. Kétpontos hátránnyal, 29:27-tel mehettünk félidőre.
A Zvezda játékosai nem voltak kíméletesek Murić-tyal
(kép: hotsport.rs)
A harmadik negyedben beállt Williams
hol a túróban volt az egész első félidőben?...
és egyből felpörgött a játékunk.
Darrell Williams
(kép: hotsport.rs)
Kiegyenlítettünk (29:29), a vezetést is átvettük (29:31) és tartottuk (37:39). Williams hihetetlen sorozatot produkált és ezt később sem hagyta abba (39:41). A Zvezda kiegyenlített (43:43), rövid időre a vezetést is átvette (45:43), aztán Murić hárompontosával újra mi vezettünk (45:46). Itt kezdett el nagyon visszaütni az, hogy a Zvezda túltengő önbizalommal érkezett erre a meccsre. Nemcsak vezettünk (47:50), de amit Vrabac a negyed legvégén, a dudánál produkált, az nem volt semmi.
Fogta magát és egész egyszerűen elhajította a labdát a félpályánál...
...ami aztán úgy behullott a gyűrűbe, ahogy kell, és lehetett ünnepelni
(képek: hotsport.rs)
Van videó is a jelenetről:
47:53 lett a negyed vége.
Igen, vezettünk. De mégis volt valami, ami elszomorított, vagy legalábbis elkedvetlenített annyira, hogy nem tudtam felhőtlenül örülni a vezetésünknek. Nevezetesen az, hogy nem láttam a csapatban egyetlen húzóembert sem. Nemcsak most, hanem az elmúlt kb. 5-6 mérkőzésen sem. Oké, Veličković a hallatlan rutinjával képes volt kirángatni minket a mélypontról többször is, de ezt tökegyedül kellett csinálnia, mert a többiek nem asszisztáltak hozzá. Oké, voltak másoknak is jobb momentumai, mint pl. Vrabacnak ez a hárompontosa, vagy Williams teljesítménye most, a 3. negyedben. De egyrészt ezek közül egyik sem egyenletes teljesítmény, másrészt a többiek egyszerűen beleszürkültek a mezőnybe. Wilson konkrétan láthatatlan volt, Murić az eddigi meccseken leginkább a faultjaival tűnt ki. A többiekre is csak azért emlékszem, mert a jegyzeteimben szerepel a nevük egy-egy találatnál. De semmi kiemelkedőt nem nyújtottak. Ez pedig rohadtul gáz, mert ez a PARTIZAN, nem valami nevenincs vidéki kiscsapat.
Aztán jött az utolsó negyed, ahol bemutattuk, hogy kell 15 pontos előnyt szerezni, aztán rögtön azt is, hogy kell ezt az előnyt szinte az utolsó pontig elveszíteni.
Az elején vezettünk. Már-már magabiztosan (50:59). Elértük a 10 pontos különbséget (52:62). Utolsó negyed, emberek, és vezetünk 10 ponttal! Sőt, Jones hárompontosával már 52:65 volt. Aranitović is beköszönt (52:67). 15 pont, az utolsó negyedben!!!
Ja, mégsem.
Pillanatok alatt leolvadt 10 pontra (57:67). Murić hozott egy hárompontost (57:70) három perccel a vége előtt. 62:72-nél Veličković kipontozódott, a Zvezda pedig felpörgött (65:72). Ment az egész pályás letámadás, a verekedés, egy egészen lehetetlen helyzetben Vrabacra fújták a faultot. Még az ArenaSport kommentátorai is hitetlenkedtek... 50 másodperc volt hátra, 70:73 volt az állás. A Zvezda fogcsikorgatva küzdött, mi pedig kétségbeesetten védtük az állást. Wilson büntetőből kicsit növelte az előnyünket (70:75), a Zvezda 9 másodperccel a vége előtt újra betalált (72:75). A legkritkusabb pillanatban Wilson kiejtette a labdát a kezéből, az volt a rohadt nagy szerencsénk, hogy már csak 2-3 másodperc volt hátra és a Zvezdának nem volt ideje újabb támadásra.
Itt meg lehet nézni az egész cirkuszt:
Aztán vége lett. Az állás most 2:1 a szomszédoknak, folytatás csütörtökön 21 órától az ArenaSport 1-en.
(kép: hotsport.rs)
Crvena Zvezda: Kinsey (10), Rebić, Dangubić (4), Mitrović (4), Lazić (4), Micić (3), Simonović (15), Gudurić (3), Jović (5), Miller (5), Zirbes (19), Štimac
KK Partizan: Aranitović (4), Jones (13), Murić (12), Marinković, Veličković (13), Vitkovac (4), Đumić, Magdevski, Milutinović (8), Williams (12), Wilson (4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése