Ja, és a csapat vadiúj mezben lépett pályára. Szebb, mint a tavalyi, legalábbis annál a rémes szürke hacukánál mindenképpen.
A mérkőzés előtt a Partizan vezetősége aranyplakettet adott át Veljko Paunovićnak az U20-as világbajnoki címért.
A szurkolók ovációval, vastapssal köszöntötték Paunovićot.
Már az 5. percben sikerült egy helyzetet összehoznunk. Aboubakar passzolta ki a labdát a jobb oldalra Vulićevićnek. Ő beküldte középre, ahol Brašanac már várta szeretettel. Egyből rá is fejelt, de a labda elkerülte a kaput. Két perc múlva szabadrúgást kaptunk vagy 40 méterre a gólvonaltól a bal oldalon. Ninković állt a labda mögé, rá is küldte, de a labda kiszállt a kapu felett.
A 10. percben újra Brašanacnál volt a labda. Feljött vele középen, majd a bal oldalra adta Petrovićnak. Ő beívelte középre, egyenesen Babovićhoz, de Babović túl sokáig körülményeskedett, végül szerelték. Sebaj, szöglethez jutottunk. A szögletet ugyan kifejelték a grúz védők, de a labda továbbra is nálunk volt. Aboubakar próbált ügyeskedni, rá is lőtt, de a labda a kapu fölött kizúgott a pályáról.
Azt hiszem, itt volt a grúzok első jelentősebb támadása, ez is főleg azért jött össze, mert Ćirković eladta a labdát. A támadójuk már száguldott is fel, elég veszélyesnek tűnt, végül Balažic szerelte. Már indultunk is kontratámadásra, Aboubakar szaladt fel a labdával a bal oldalon, de a 16-oson belül szerelték, szöglet lett a vége.
Szóval, itt az első negyedóra végénél azt lehetett látni, hogy egyfelől a Partizan egyértelműen erősebb, másrészt a grúzok ráálltak a bunkerfutballra, amivel mi nem igazán tudtunk mit kezdeni. Az igazság az, hogy összesen talán 3 olyan játékos volt a Partizanban, akik jól játszottak, harcoltak és volt is elképzelésük: Ninković, Petrović és Brašanac. Meg még Balažic is, ha néha, valami tévedés folytán az ellenfél a 16-osunkhoz tévedt. A többiek mind beleszürkültek a mezőnybe, egytől-egyig. Néha Aboubakar is próbálkozott, de amint labdához ért, azonnal szerelték, olykor elég durván. Egy-egy szabadrúgással próbálkoztunk, mint pl. a 17. percben, a bal oldalvonal mellől küldte rá Ninković, de a kapus kiöklözte a lövést.
És ez így ment. A próbálkozásaink elhaltak a grúz bunkeren, a szabadrúgásaink elkerülték a kaput. A 28. percben Ninković próbálkozott egy hirtelen, távoli és erős lövéssel, vagy 20-22 méterről. Sevcsenko kapus dicséretére legyen mondva, fantasztikus reflexszel hárított.
Egy perccel később Brašanac adott remek labdát Petrovićnak. Petrović balról, éles szögből rálőtt, a kapus bravúrral hárított. Ezen a ponton többen is próbálkoztak, komoly nyomás alá helyezve a grúz kaput, de egyszer sem sikerült betalálni. Végül kontratámadás lett belőle, Balažic és Ćirković léptek közbe.
Balažic, a védelem tengelye
A 33. percben újra Ninković küldött egy távoli lövést a kapura. A kapus szögletre hárított. A szögletet Brašanac ráfejelte, a labda alig ment mellé. Egy perccel később már a Dila Gori támadott. A grúz játékos rálőtt vagy 20 méterről, fölé.
A 37. percben Ninković küldte be hátulról a labdát középre. Aboubakar ráfejelt, szöglet lett belőle. Nagy kavarodás támadt a grúz 16-oson belül, Babović rálőtt, aztán Balažic is megpróbálta, végül a védők tisztáztak.
A 40. percben Bozsinov próbálkozott egy 25 méteres, nem túl erős lövéssel. Mellé.
A 42. percben feljutottak a grúzok a 16-osunkhoz. Nem volt veszélytelen, végül Jevtović közbevágott, Živko Živković pedig gyorsan felkapta a labdát. Közben Ninkovićot lerántották, jó alaposan meg is taposták. (Džigi rövid ápolás után visszatért a pályára.)
A vége előtt még Aboubakar kapott egy labdát Bozsinovtól, rá is lőtte a jobb oldalról, de a lövés messze elkerülte a kaput.
Szurkolók, valamikor a meccs folyamán. Hangulat hálistennek volt, ha már futball nem igazán jutott
A második félidő "hoćemo pobedu"-kórussal indult, a pályán közben nem igazán történt semmi. A grúzok továbbra is bunkerfocit játszottak, a Partizan támadói meg továbbra sem tudtak ezzel mit kezdeni. Az 51. percben Aboubakar kapta a labdát a jobb oldalon és adta be középre Bozsinovnak, de a bolgár támadót szerelték. Az 54. percben Ninković eresztett meg hirtelen egy távoli lövést bal oldalról, a kapus nagyot védett.
Folyamatosan nyomás alatt tartottuk az ellenfelet, állandóan támadtunk, de a helyzet az, hogy alig tudtunk kapura lőni. A két csatár elveszett valahol a grúz örvényben, a középpályások hiába próbálták áttörni a falat.
A 60. percben a kis világbajnok Andrija Živković érkezett a pályára (Aboubakar jött le). A szurkolók üdvrivalgással, vastapssal fogadták. (És igen, ez volt az egyetlen olyan esemény, ami megtörte a monotonitást.)
A 61. percben jött az egész mérkőzés talán legnagyobb helyzete: Brašanac lőtt rá kb. a 16-os vonaláról. A labda a felső kapufára vágódott, majd a felső hálóra pattant. Átlagszurkoló már majdnem gólt sikoltott, de végül szívszélhűdés lett belőle. A 64. percben szabadrúgást kaptunk. Ninković beívelte, Brašanac ráfejelte, Sevcsenko hatalmasat védett.
Brašanac egyértelműen a csapat legjobbja volt
Jól hallottam, hogy ezen a ponton a közönség szabályosan kifütyülte Babovićot az egyik - sokadik - harmatgyenge próbálkozása után?...
A 70. percben Babović körülményeskedett el egy helyzetet, nem először és nem utoljára, pedig hatalmas labdát kapott Brašanactól. Aztán a 72. percben Saša Ilić érkezett a pályára Ninković helyett.
Miért? Miért kellett Džigit lehozni? Miért cserélik le az egyik legaktívabb játékost, aki ráadásul többször is kapura lőtt? Miért? És miért emelkedett szent tehén státuszba Babović?
Ha a Főnök egyszer megindul...
A 76. percben Saša Ilić rá is lőtt, de nem volt erős lövés, a kapus simán leszedte.
A 82. percben a játékvezető kiállította Palavandisvilit. A grúz játékos felrúgta Andrija Živkovićot a 16-os előtt, és mivel volt már egy sárga lapja, a német bíró lezavarta a pályáról. Szabadrúgás. Szinte tökéletes szögből. Saša Ilić és Babović álltak a labda mögé.
Itt jól hallottam, hogy a közönség Andrija Živković nevét skandálva követelte, hogy a kis világbajnok lőjön?
Végül Babović futott neki és lőtt. A labda Sevcsenko mellett a hálóba vágódott. 1:0
Babínnyó, az anyád úristenit, hogy neked mekkora nagy rohadt szerencséd van. Neked is csak születni volt nehéz.
A mérkőzés a második félidőre már eleve leült, a gól sem dobott semmit az iramon, csak a legvégére maradt némi izgalom. Egy rosszul sikerült grúz hazaadás után a játékvezető közvetett szabadrúgást ítélt az ellenfél ötösének a sarkánál.
Ilyet sem láttam még soha... Nem is tudtam, hogy ilyesmi létezik. Mindig tanul valami újat az ember.
Saša Ilić megtolta a labdát, Jevtović a kapura lőtt, Brašanac pedig megpróbálta valahogy bekotorni. A kapus kivédte.
A 90+4. percben Šaponjić lőtt rá jobb oldalról, a kapus kivédte. Még a sípszó előtt Andrija Živković próbálkozott egy lövéssel, de lepattant az egyik védőről. Az ott leselkedő Ćirković lecsapott rá, rá is lőtt, de fölément. Aztán a bíró véget vetett a szenvedéseinknek.
Visszavágó július 21-én.
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín: Partizan Stadion, Belgrád
Nézőszám: 18 000
Vezette: Bastian Dankert (partjelzők: Rafael Foltyn, René Rohde - tartalék játékvezető: Benjamin Brand) - GER
FK Partizan: Ž. Živković - Vulićević, Balažic, Ćirković, N. Petrović - Jevtović - Aboubakar (A. Živković, 60.), Brašanac, Babović, Ninković (Ilić, 72.) - Bozsinov (Šaponjić, 77.)
Vezetőedző: Zoran Milinković
Dila Gori: Sevcsenko - Khurtszilava, Papava, Kvacsadze, Kvikvelia - Palavandisvili, Razmadze, Gvalia - Martszvaladze (Dzaria, 83.), Iluridze (Gongadze, 90.), Navalovszki
Vezetőedző: Ucsa Szosziasvili
Gólszerző: Babović (82.)
Sárga lap: Papava (7.), Martszvaladze (58.), Palavandisvili (65.), Kvacsadze (90+3.)
Kiállítva: Palavandisvili (82.), második sárga lap
(képek: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése