Ahhoz képest, hogy a szombati első mérkőzésen a Zvezda, mint egy csapat nazgul, rázúdult a Partizanra, hogy mindenáron megszerezze
(Mert végül a Pionir Hallban volt a meccs, de a Crvena Zvezda számított hazai csapatnak. A sors egészen különleges fintora.)
Egyébként egyik eltiltott játékos sem volt ott a meccsen, sem Milutinov, sem Pavlović, sem Nelson.
Szóval, Bogdanović.
Bogdanović megindult, beszáguldotta a pályát, 2:8 - előzőleg 0:5. Blažič, meg Radonjić próbáltak szépíteni, de csak próbáltak. Mert jött Gagić, akinek ez a mérkőzés valami elképesztő jutalomjáték volt, szóval jött Gagić, a mélyről feltámadó, pusztító rombolás, és 5:15 lett az állás.
És nem volt megállás. Bogdanović, Gagić, majd Bertans - amonnan Katić és Simonović. És az is nagyon sokat elárul, hogy Katić, az ellenfél erőembere már a legelső negyedben dühösen ordítozott a bíróval és a nemzetközileg egyértelmű mozdulattal a szeme felé mutogatott, jelezve, hogy a játékvezetőnek mintha korrekcióra szorulna a látása.
De az állás ettől függetlenül 9:22 volt. Nekünk. Jenkins még bepasszírozott egy kétpontost, az első negyed végeredménye 11:23.
A második játékrészben pedig folytatták, amit az elsőben elkezdtek. Katić az elején még bedobott egy kosarat, de aztán a vörösök hosszú időre pápát inthettek a labdának. A Bertans-Bogdanović-Gagić különítmény két marokkal szórta a pontokat.
Aztán 18:33. Blažič olykor betalált, aztán Lazić és Jenkins is igyekezett pontokat szerezni (rengeteg elrontott próbálkozása volt a Zvezdának, mellérepült a labda, lepattant a gyűrűről, egy Partizan-kéz közbenyúlt és blokkolt, stb.), de a megállíthatatlan, fenomenális Bogdanović kamatostul visszafizetett mindent.
Emellett a Partizan új játékost is avatott a második negyedben, mégpedig a junior Vanja Marinkovićot. (Ahogy korábban említettem, nem játszott se Milutinov, se Pavlović, de még Musli is a pálya széléről nézte végig a meccset, muszáj volt bevetni az ifjúságot.)
Aztán Bogdanović a negyed legvégén produkált egy ilyet, csak a bírók nem adták meg, mert szerintük már szólt a duda, amikor a játékos kezét elhagyta a labda. Pedig...
A félidő eredménye 29:40.
A harmadik félidőben sem volt megállás. Kapásból 0:5-ös sorozatot produkált a Partizan (31:45). Aztán Lauvergne úgy gondolta, hogy elég a vakarózásból és akcióba lendült.
A Zvezda igyekezett felszívni magát, először Jenkins dobott egy hárompontost, aztán Simonović is betalált, így 42:49-re módosult az állás - hosszú idő után itt lett ismét először egyszámjegyű a Partizan előnye.
A vörösök mintha vérszemet kaptak volna, a Partizannak meg volt egy szakasza, amikor az Istenért sem akart összejönni semmi. Katić produkált egy sorozatot, 44:49 lett az állás, a Zvezda elkezdte félelmetesen megközelíteni a Partizant. Itt Duško Vujošević időt kért, majd a parkettre visszavágtatva Gagić értékesített egy büntetőt, Simonović pedig ugyanazzal a lendülettel kapott egy technikai faultot. Bogdanović képén széles vigyor terült el, akcióba lendült és máris 44:54 lett az állás. Aztán 48:59. Blažič beszenvedett egy kétpontost, így a negyed vége 50:59 lett.
A fináléra megint megpróbálták magukat összeszedni a vörösök. Megint Jenkins (ő volt egyébként a legeredményesebb közülük), 57:60. De nem sokáig, mert megint jött Bogdanović, nem, hanem BOGdanović, az Úr ajándéka, és Bogdan Bogdanović egészen egyszerűen ronggyá szaggatta a Zvezda hálóját (57:66). Majd Lauvergne produkált valami egészen zseniális blokkolást.
Aztán az ifjú Mihajlo Andrić sem akart kimaradni a jóból és egy óriási hárompontost vágott a vörösöknek (59:69). Jött egy rövid szusszanásnyi idő - talán valahol itt lehetett az, hogy Katić kipontozódott -, aztán 62:75 lett, végül Bogdanović állította be a végeredményt 62:82-re.
A végén teljesen megérdemelten ünnepeltek.
(forrás: Facebook)
Folytatás csütörtökön, 20 órától.
Update: összefoglaló videó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése