2014. június 24., kedd

Az egyetlen Joffrey kapitány

Nos, a helyzet az, hogy nagyon úgy néz ki, Joffrey Lauvergne-t tényleg eladja a Partizan. A Khimki Moszkva csapata jelentkezett be érte, és a mozzartsport.com szerint hajlandóak akár félmillió eurót is leszurkolni a franciáért.

Nem túl alacsony ár ez egy ilyen képességű játékosért, ha már úgyis?...

Lauvergne nem a saját elhatározásából megy el, az biztos. Ahogy már említettem, Dragan Todorić elnök megkongatta a vészharangot a klub brutális anyagi helyzetéről. Meglehet az is, hogy nemcsak Lauvergne-től kell megválnia a Partizannak...
Ez az egész dolog teljesen a derült égből jött. Semmi részlet nem derült ki az előzményekről, hogy ki kezdeményezte a tárgyalásokat, ki döntött - mert Lauvergne még egy pár napja azt nyilatkozta, hogy ha netán el is menne, akkor max. az NBA-be és max. akkor, ha aranytálcán hoznak elé egy hét nyelven beszélő szerződést, de egyébként meg egyáltalán nem akar elmenni, mert rohadt jól érzi magát Belgrádban.
Joffrey Lauvergne aranybetűkkel írta magát a KK Partizan történelmébe azzal, hogy ő lett a legelső külföldi csapatkapitány, nem mellesleg a valaha volt legjobb és legeredményesebb külföldi játékosa a csapatnak.

Titokban persze reménykedem, hogy ez az egész végül kb. annyira lesz komoly, mint Pantić átigazolása a Juventushoz, a baj csak az, hogy itt nem egy kiskorú kölyökről van szó, akit mindenáron próbál marasztalni a klub, hanem egy hétpróbás, többszörös válogatott játékosról, aki mellesleg a szurkolók kedvence, és aki francia létére nagyobb zsivány lett itt Belgrádban, mint néhány tőrőlmetszett szerb. Meg arról, hogy ha a Partizan nem kapar össze valamennyi pénzt, akkor lehúzhatja a rolót, és mi a fenét csinálhat ilyenkor egyebet egy sportklub, mint eladja a legjobb játékosait... Szóval, az átlagszurkoló reménykedik, közben meg rohadtul nyeli a könnyeit, mert ez úgy fejbe ütötte, ez az egész így, rögtön a bajnoki cím másnapján, hogy a padlón fekve próbál magához térni és a szíve majd' megszakad. 

Jedan je Žofri kapiten... Vigyázz magadra, kapitány, ott, a messzi Oroszországban, és azért néha gondolj ránk. Nagyon köszönünk Neked mindent, feledhetetlen perceket szereztél nekünk. Köszönjük, hogy velünk voltál, köszönjük, hogy a kapitányunk voltál. És tudd, hogy ha bárhol, bármikor, a világ bármely pontján összefutsz egy Sírásóval, akkor testvérrel találkozol. Adieu, Capitaine. Visszavárunk.

Basszus...
:'(

Legyen itt ez a kép búcsúzóul, a legnagyobb, legfantasztikusabb Joffrey kapitányról, amint éppen egy bankjegyet ad át Miša Tumbasnak, a Partizan örökös szurkolójának. És most felemeled magad és vigyázzban állva tisztelegsz ennek a SPORTEMBERNEK.

(kép: Facebook)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése