Ezt így rohadtul nem. Nemhogy most, soha. Sehol. Semmikor.
Nyögvenyelősen indult a meccs. Semmi nem akart összejönni, a horvátok meg pillanatok múlva már el is húztak. Hideglelős volt az egész. 13:2 volt az állás oda, amikor Saša Pavlović (egyébként a meccs egyik hőse) jött és bevágott egy hárompontost. Bogdanović is iparkodott, de minden hiába. Az első negyed végén 27:16 volt az állás. Marhául nem az, amit így szépen elképzeltünk magunknak.
Az a helyzet, hogy a horvátok iszonyat durva kontrajátékot nyomtak. Elég volt egy kicsit félrenézni vagy a labdát kevésbé körültekintően lepasszolni, egyből megjelent egy fehér mezes, lecsapott, mint a vércse és a következő pillanatban már a gyűrűn csimpaszkodott, a számláló meg kettővel előbbre lendült. És ezt így többször egymás után. A mezei szurkoló meg zsinórban ötször meghal a képernyő előtt.
A második negyed sem indult valami fényesen. 29:18 volt. Aztán 33:18. Senki ne kérdezze, hogyan és miért. Hibák, faultok, kontratámadások. Nem véletlen, hogy a horvátoknál játszó Nolan Smith az egyik időkérésnél széles vigyorral vonult le a pályáról.
Nagyjából a negyed felénél tarthattunk, amikor valami megmoccant a Partizan körül. Pavlović a hátára vette a csapatot. Szórni kezdte a hárompontosokat, blokkolt, támadott, az eredmény 34:24-re módosult. Jöttek a többiek is, Bogdanović, Andrić, Tepić, a hibák eltűntek, a támadás szervezettebb lett. A félidőben a különbség már csak 5 pont volt, jellemző volt egyébként a meccs hangulatára, hogy a Partizan a pontjai nagy részét büntetődobásból szerezte. A félidő 40:35 volt a Cedevita javára, a negyed részeredménye 13:19.
A harmadik játékrészben egyszer csak elkezdett minden muzsikálni és a Partizan felpörgött. Pavlović és Lauvergne büntetőket értékesítettek, (ez így nem akart elmúlni, hogy állandóan faultolták a Partizan játékosait, Zubčić és Nurkić valamiért előszeretettel darálták be a belgrádiakat). Aztán jött Gagić és Tepić, az eredmény pedig hirtelen 43:46-ra módosult. Nurkić továbbra is a barlangi troll szerepében tündökölt, a kapott büntetőket pedig a Partizan köszönte szépen és értékesítette (45:51). Itt jött aztán egy rövid megtorpanás, amikor a Ramljak-Babić duó beindult és 52:51-re módosította az állást. De Bogdanović és Bertans gyorsan beszórtak három triplát, így a negyedik negyedet 57:64-es vezetéssel kezdhette a Partizan. (Részeredmény: 17:29)
Aztán jött a negyedik negyed és vele a dráma.
Pedig gyönyörűen indult. Pavlović beszáguldotta a pályát, 59:69 volt már az állás. Itt vezetett először a Partizan 10 ponttal. Aztán 62:73-nál Gagić belement egy horvát játékosba a Partizan büntetőterületén belül, hogy úgy kellett utánuk takarítani. Közben Nurkićot kiállították az 5. faultja után. Az eredmény 67:73 lett, majd Babić és Smith révén 72:73, sőt, egy rövid időre ismét átbillent a számláló 76:74-re. Pavlović és Gagić ismét módosították, immár 78:79-re, az utolsó másfél percben. Már csak másodpercek voltak hátra, amikor Tepić elszúrt egy hárompontost, a lepattanóra meg lecsapott Smith, és a legutolsó másodpercben félpályáról a kosárra lódította.
És bement.
81:79.
Erre nincsenek szavak.
A meccs után a játékosok összetörten nyilatkoztak.
- Egyedül a kezdésünk volt gyengébb, egyébként kihoztuk magunkból a legjobbat - mondta Saša Pavlović. - A szurkolóink előtt amúgy is lehetetlen nem a legjobbat kihozni magunkból. Most legjobban őket sajnálom. Ez a karrierem legszörnyűbb pillanata.
- Semmilyen körülmények közt nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ellenfél 11 ponttal vezessen - kesergett Đorđe Gagić. - Nagyon sok hárompontost kihagytunk, aztán jött az én hibám. Az egész a meccs hevében történt - tette hozzá a riporterek kérdésére. - Pedig nem akartam szándékosan ekkorát véteni. És mégis... a bíró meg persze lefújta.
- Nehéz elhinni, hogy jövőre nem játszunk az Euroligában - mondta Milenko Tepić. - Már az elején elvesztettük az elődöntőt, akkor, amikor az ellenfél 11 ponttal megelőzött minket. Lett volna esélyünk nyerni, de ahhoz jobban kellett volna játszanunk.
- Ez az eddigi legszörnyűbb vereségem - nyilatkozott Duško Vujošević, majd őszintén hozzátette: - Attól tartottam, hogy a végeredmény sokkal nagyobb különbséget fog mutatni az ellenfelünk javára.
Most pedig felállsz, vigyázzállásba vágod magad és tisztelegsz a HŐSÖKNEK.
Jedan je Žofri kapiten
Hősök
Most pedig még mindig állva maradsz, tisztelegsz és ÉNEKELSZ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése